Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
3.74 MB
2016-08-22 11:00:24
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
120
703
Rövid leírás | Teljes leírás (774.19 KB)

Zalai Hírlap 1915. 001-024. szám január

Társadalmi és közgazdasági napilap
Lapvezér: dr. Hajdu Gyula
Kiadóhivatal: Gutenberg-nyomda Csengery-ut 7. szám.
Telefon: Szerkesztőség 41, Kiadóhivatal 41.


A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

I I I . é v f o l y am Nagykanizsa, 1915. január 2. szombat I. s z á m
ZALAI t á r s a d a l m i és közgazdasági napilap.
• löflxvtésl 6r«k i Melyben hAxhox hordva I hör« 1 K.
Egye* »*ám 4- fillór Vldékio, portán . . I hóm IÜO K.
Nyilttér éi h l i d e t é ^ cnnBálínpItott irr\\X »zrr(nl.
L«ov«í/.<r:
Dr. MAJOU GYULA.
Hunyjuk be
a szemünket egy pillanatra és vonultassuk
el a dolgokat, az eseményeket, a
neveket, amiken a hadüzenet óta átmentünk.
A belgrádi ultimátum, tiz ország
kereszteződő hadüzenetei, a nyugati és
keleti barbárságok, Lemberg, Lüttich,
Brüsszel, Löwen, Antwerpen, Stein tábornok,
a klasszikus irályu főszállásmester,
a francia kormánynak Bordeauxba való
költözése, Varsó fenyegetett napjai, Valjevo,
a belgrádi két dátum és még jóval
előbb a mazurl- tavak, Hindenburg, Boroevics,
az entente hadaiban szolgáló
gyarmati emberevők, a színes fenevadak,
a német tengeralattjárók csodatettel, az
egykor kigúnyolt, de most oly rettegett
tisztességhez jutott Zeppelin, drága magyar
vércink hőscsclckcdctcl, egy országát
vesztett király, lövészárkok, lövészárkok
és mindenütt lövészárkok, mennyi
sok történt, még semmi be nem fejeztetett
és a halál ugy lóg fölöttünk, mint
egy a levegőben felejtett gesztus. Öröm,
semmi nem ért bennünket ebben az esztendőben,
melynek a vignettája: 1914.
Nem tudom, megérthető ez mások
számára is, vagy csak belső tolvajnyelven
beszélek, ha azt mondom, hogy az
1914-iki esztendőnek rám gyakorolt legerősebb
impressziója ez: Az 1914-ik
esztendő nem ért véget. Nem is volt
esztendő. Egyáltalában nem volt reguláris
valami, olyanféle volt valami az
esztendők I közt*, mint a ritka február
29-ike a napok közölt. Valahogy szabálytalanul
kezdődött és véget sem ért.
Más esztendők elmulasztott borzalmait
hordozta magában és csak ezután eljövendő
esztendőnek (vagy esztendőknek?)
adott izt. És nem volt önálló időegység
ez az esztendő, amelylyel más esztendőknek
tartoztunk, azoknak, amelyek
már elmultak és azoknak is, melyek csak
ezután lesznek eljövendők.
Még nem tudjuk megmérni, hogy mi
és mennyi az, ami eddig történt. És
még gyakran most sem tudjuk elhinni,
— egyáltalán képtelenek vagyunk arra,
hogy felfogjuk, — nem tudjuk elhinni,
hogy mindezt átéltük, mi éltük át és
éppen mi. Miért éppen mi, mikor anynylan
mások belepusztultak és egyáltalán
ameddig tart ami kiválasztottságunk,
meddigre érvényes a mi szerencsénk.
Már hatodik hónapjában vagyunk az
eseményeknek és mégis gyakran teszünk
még gyermekes, de mostanában nagyon
érthető kísérletet, megtapintjuk magunkat,
igaz-e mindaz, ami most történik
és nem álmodunk-e, csúf, rossz, gonosz
álmot, melynek végre is el kell múlnia.
Es el fog múlni minden. Mindennek
el is kell múlnia, álomnak, valóságnak
egyaránt, (és itt most ne gondoljunk
arra a legszűkebb határra, amely e két a jövődő. E felmérhetetlen^valamit, a
fiziológiai állapotot elválasztja vagy egy- jövendőt pedig csak Jk istenek tudmáshoz
érteti, szóval, ami e két állapot hatják e^^e. EmbjeíKltt csak egy illet
között van. Minden elmúlik és mindenre meg: félnL*S^2$rt aggódó...