* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 29.61 MB | |
| 2020-05-20 10:28:35 | |
 | |||||||
Nyilvános  525 | 1158 | Rövid leírás | Teljes leírás (495.69 KB) | Zalavármegye 1923. 139-150. szám december Zalavármegye Politikai napilap. Zalaegerszeg. 1922 [ápr. 10 - 1932. dec. 31.] Megj. [hetenként háromszor, 1925]: hetenként hatszor. Szerk. 1924: Kakas Ágoston, 1925. okt. 2.: Herboly Ferenc, 1930: Kakas Ágoston, 1932. 146. sz.: Sylvester Péter János. K. Zalavármegye Lapkiadó Társaság. Ny. Tahy Rozália utóda Kakas Ágoston. - 2 r. A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: II. évfolya». Zalaegerszeg, 1923 december 2. Vasárnap. Ara 200 (corona. 139. szám. 1B81BLBIIK HETEIKÉIT aáBOISZOft. Btflxetéi 1 hónapra 2000 kor., lercrtém 6000 ksr- TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI LAP. Sierkesstt: HUHI 6YŰLA. Sierkesttiaéi és kUdtttratal: • lllaeieraiei, Sféchenyi-tér 5. atia. Teletas 131. tsi» „Hitzek ffar Irtenben, hiszek «jy tu ií bt o Htaek egy liteal örök i^aitágban, Hlaatk AUg)r"4rtzig feltitradáiibao As alszakitott Felvidékről. Harminckét esztendőt töltöttem Kassán, honnan az ottani csehszlovák rendőrigazgatóság kiutasító határozata alapján ez évi november hó 19-én tértem baza — Magyarországra. Ez időre esik a cseh megszállás is, amelynek eddigi tartama alatt állandóan Kassán laktam s mint a Kassai Hirlap pol. napilapnak és a Kassai Hét szépirodalmi hetilapnak szerkesztője, minden erőmet és tehetségemet arra szenteltem, hogy a kisebbséggé vált magyarságnak helyzete a békeszerződések értelmében legalább tűrhető legyen. A viszonyok alapos ismerete mellett mély sajnálkozással kell leszögeznem a tényt, hogy az elszakított Felvidéknek, az úgynevezett Szlovenszkónak magyarsága egységes szervezet hiányában nem képes ellenállani annak az elnemzetietlenitő áramlatnak, mely a cseh és szlovák soviniszták részéről fenyegeti. A páitos-kodás szélforgácsolja az erősen megfogyatkozott magyarságot, \' mely annak dacára, hogy fölismeri a reá leselkedő veszedelmet s hangoztatja is az összetartás szükségességél. úgyszólván napról-napra újabb pártolt alakit s a pártok bizony nem a legbarátságosabb viszonyban élnek egyaiás?al a „hódítók-\' legnagyobb örömére. Ar 1920-iki nemzetgyűlési választások alkalmával három pártra togolódott a magyarság: keirsztényszócialUla, kisgazda és szociáhsta-pártra. Ez utóbbinak sokkal nagyobb akció-szabaJsá^a volt, mint a másik kettőnek, mert nem annyira burzsoázia-ellenei, mint inkább Magyarország ellenes programmot vallott. Megbocsáthatatlan bűne a polgári elemnek, hogy nagy tömegekben sorakozott a szociálista-oárt mellé s ezzel a pártot olyan győzelemhez juttatta, hogy a választások lezajlása után a Felvidék a „vörös Szlovenszkó- cimet érdemelte ki, (Van azonban erre \'a bűnre • is enyhitö körülmény*, amit később fogok ilmertefni.) Az igy összeült parlament az elképzelhető leg-liberálisabb választói törvény dacára sem kép-vfceli a ifép igazi akaratát, mert az agitáció akkor csak igen szűk keretek között mozoghatott. De a magyarságnak éppen e megkötöttsége mellett nem lett volna fzabad még c*ak , jiét pártra sem osztania, hanem magáévá kellett volna tennie , a kcrcs-zteny^zociálista- part prog-rammját, mely első sorban is magyar nemzeti pregramm s azért az intelligens zsidóság javarésze is ide §zavazott. Csakhogy persze, a szocialistáknak ínyét csiklandozta a kilátásba helyezett két tucat mandátum, sőt a proletárdiktatúra visszaállításának tehetősége és a legádázabb harcot indították a másik két magyar párt ellen és természetesen kedvök szerint szidhatták a „klerikálisfeudalis-reakciós* Magyarországot. a .fehér terror" hazáját. Azt hitték, igy gátolhatják meg a Felvidéknek esetleges visszacsatolását Magyarországhoz! Azóta — biztosan tudom — már nagyon is megváltoztatták nézeteket s a prágai parlamentben erősen védelmére kelnek a kisebbségi jogoknak. Mii basznál azonban mindez, ha a fegtobbször épen a másik magyar pártokhoz tartozó képviselők-• ről szedik le a ... |
