* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
36.93 MB | |
2016-08-22 11:01:15 | |
Nyilvános 1038 | 2389 | Rövid leírás | Teljes leírás (774.19 KB) | Zalai Hírlap 1915. 001-024. szám január Társadalmi és közgazdasági napilap Lapvezér: dr. Hajdu Gyula Kiadóhivatal: Gutenberg-nyomda Csengery-ut 7. szám. Telefon: Szerkesztőség 41, Kiadóhivatal 41. A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: I I I . é v f o l y am Nagykanizsa, 1915. január 2. szombat I. s z á m ZALAI t á r s a d a l m i és közgazdasági napilap. • löflxvtésl 6r«k i Melyben hAxhox hordva I hör« 1 K. Egye* »*ám 4- fillór Vldékio, portán . . I hóm IÜO K. Nyilttér éi h l i d e t é ^ cnnBálínpItott irr\\X »zrr(nl. L«ov«í/.<r: Dr. MAJOU GYULA. Hunyjuk be a szemünket egy pillanatra és vonultassuk el a dolgokat, az eseményeket, a neveket, amiken a hadüzenet óta átmentünk. A belgrádi ultimátum, tiz ország kereszteződő hadüzenetei, a nyugati és keleti barbárságok, Lemberg, Lüttich, Brüsszel, Löwen, Antwerpen, Stein tábornok, a klasszikus irályu főszállásmester, a francia kormánynak Bordeauxba való költözése, Varsó fenyegetett napjai, Valjevo, a belgrádi két dátum és még jóval előbb a mazurl- tavak, Hindenburg, Boroevics, az entente hadaiban szolgáló gyarmati emberevők, a színes fenevadak, a német tengeralattjárók csodatettel, az egykor kigúnyolt, de most oly rettegett tisztességhez jutott Zeppelin, drága magyar vércink hőscsclckcdctcl, egy országát vesztett király, lövészárkok, lövészárkok és mindenütt lövészárkok, mennyi sok történt, még semmi be nem fejeztetett és a halál ugy lóg fölöttünk, mint egy a levegőben felejtett gesztus. Öröm, semmi nem ért bennünket ebben az esztendőben, melynek a vignettája: 1914. Nem tudom, megérthető ez mások számára is, vagy csak belső tolvajnyelven beszélek, ha azt mondom, hogy az 1914-iki esztendőnek rám gyakorolt legerősebb impressziója ez: Az 1914-ik esztendő nem ért véget. Nem is volt esztendő. Egyáltalában nem volt reguláris valami, olyanféle volt valami az esztendők I közt*, mint a ritka február 29-ike a napok közölt. Valahogy szabálytalanul kezdődött és véget sem ért. Más esztendők elmulasztott borzalmait hordozta magában és csak ezután eljövendő esztendőnek (vagy esztendőknek?) adott izt. És nem volt önálló időegység ez az esztendő, amelylyel más esztendőknek tartoztunk, azoknak, amelyek már elmultak és azoknak is, melyek csak ezután lesznek eljövendők. Még nem tudjuk megmérni, hogy mi és mennyi az, ami eddig történt. És még gyakran most sem tudjuk elhinni, — egyáltalán képtelenek vagyunk arra, hogy felfogjuk, — nem tudjuk elhinni, hogy mindezt átéltük, mi éltük át és éppen mi. Miért éppen mi, mikor anynylan mások belepusztultak és egyáltalán ameddig tart ami kiválasztottságunk, meddigre érvényes a mi szerencsénk. Már hatodik hónapjában vagyunk az eseményeknek és mégis gyakran teszünk még gyermekes, de mostanában nagyon érthető kísérletet, megtapintjuk magunkat, igaz-e mindaz, ami most történik és nem álmodunk-e, csúf, rossz, gonosz álmot, melynek végre is el kell múlnia. Es el fog múlni minden. Mindennek el is kell múlnia, álomnak, valóságnak egyaránt, (és itt most ne gondoljunk arra a legszűkebb határra, amely e két a jövődő. E felmérhetetlen^valamit, a fiziológiai állapotot elválasztja vagy egy- jövendőt pedig csak Jk istenek tudmáshoz érteti, szóval, ami e két állapot hatják e^^e. EmbjeíKltt csak egy illet között van. Minden elmúlik és mindenre meg: félnL*S^2$rt aggódó... |